Hetek óta vártuk, hogy megnyíljon egy pici hely a Mozsár utcában, és ott ehessünk egy nagy tál levest. A közelmúltban elég sok leveses hely nyílt Budapesten, amelyek egymást túlszárnyalva igyekeznek magukhoz vonzani a korgó gyomrúakat: a currys csirkelevestől a kókuszos sütőtökkrémlevesen át a hideg gazpacho-ig mindent megtalálunk már, úgyhogy jogosan merülhet fel a kérdés, miért más ez, mint a többi?

Hiszen a Funky Pho-ben  csak egy fajta levest kaphatunk, az ebben rejlő variálás lehetőségei pedig limitáltak: a “hússal vagy tofuval kéred-e?”, illetve a “kérsz-e bele koriandert/chilit/citromot?” kérdések hangoznak el a leggyakrabban. Ráadásul az étkezési tételek sorrendjét is megfordítják a fiúk: míg máshol szendvicset kérünk, amelyet a leves után elfogyasztunk, itt maximum nyári tekercset kérhetünk, amit ráadásul a leves előtt kapunk meg. De ez így is van rendjén. Hiszen ide az ember azért jön, hogy pho-t (ejtsd: fő) egyen, és még a nagyétkű férfiak is üzenjük, nem kell attól tartaniuk, hogy üres gyomorral távoznak majd, hiszen egy vietnámi levesestál körülbelül négy magyar mélytányér űrtartalmának felel meg.

Bár én mindig is büszke voltam a magyar leveses hagyományainkra, azért lássuk be, hogy vannak nemzetek, amelyek túlszárnyalnak minket - mind az egy adagnyi leves mennyiségében, mind a levesfogyasztás időszakos eloszlásában. Számunkra ugyanis a leves mégiscsak egy előétel, ráadásul csak a nap második felében fogyasztjuk. Megesszük, oké, de aztán fél perc múlva már nem is emlékszünk rá, hiszen jóízűen a másodikat falatozzuk. Vietnámban ellenben a leves az A Leves. Óriási adag, tele rizstésztával, zöldségekkel, fűszerekkel és hússal. Ja igen, és folyton ezt eszik. Reggelire is.

A vietnámi egyébként - amellett, hogy szerintem a világ egyik legfinomabb konyhája - egy nálam megbízhatóbb forrás szerint ráadásul az egyik legegészségesebb konyha is. A CNN egy 2010-es cikkében a vietnámi konyhát a görög és a számomra elég erőltetettnek tűnő “kaliforniai friss” diéta után a harmadik legegészségesebbnek nevezi, a pho-t pedig külön kiemeli antioxidáns tartalma miatt. Persze mi nem ezért esszük, hanem azért, mert isteni finom - és nem, nem olyan, mint egy sima húsleves.

Persze ha csak arról áradoznánk, hogy milyen finom az étel a Funky Pho-ben, akkor akár az ő blogjukra is írhattunk volna cikket, úgyhogy miután degeszre ettük magunkat, körbenéztünk a konyhában és a mosdóban is.

A Funky Pho-t megálmodó házaspárral egyébként még nyitás előtt volt szerencsénk találkozni, ugyanis a Felelős Gasztrohős tanácsait is kikérték néhány kérdésben. A találkozó során megismertük a Funky Pho ötlet mögött felhalmozott energiabefektetést. András és Éva többször is jártak Vietnámban, legutóbb elsősorban - mondhatnák azt is, hogy pho-leg :) - a helyi gasztronómia mélyebb tanulmányozása céljából. Mivel nincs vendéglátós képzettségük, - és állandó munkájuk mellett túl sok szabadidejük sem -, több évbe telt, mire eljutottak odáig, hogy azon is gondolkodjanak, hogyan lehet minél környezettudatosabb a nyitásra váró étkezde. Az egyik égető kérdés az volt, hogy vajon melyik is a legkevésbé környezetterhelő módszer, amellyel az elvitelre szánt leveseket csomagolhatják.

A Funky Pho-t befogadó helyiség igen kicsi, ezért is gondolta úgy a két tulajdonos, hogy sokan szeretnék majd inkább elvinni a levesüket. A megoldás végül a “zacskós leves” lett, vagyis a pho-t és kellékeit természetes úton lebomló zacskókban, a zacskót pedig egy újrahasznosított papírból készült szatyorban kapják meg azok, akik nem tudják helyben elfogyasztani. Természetesen ezt a mára már a gyakorlatban is működő rendszert komoly tesztelés előzte meg, ami során a zacskó hőbíró és folyadéktartó képességét vizsgálták. Evőeszközt a csomagban ne keressetek - szintén a hulladékminimalizálás miatt nem kerül a zacskóba, hiszen feltételezhető, hogy a levest nem egy park padján, hanem otthon/munkában, asztalnál ülve fogyasztják majd a vásárlók - ott pedig esélyes, hogy legyen egy kanál valahol. Mivel a zacskós leves elég nagy (legalább fél liter), Andrásék a leveshez illő, igazi ázsiai tányérok forgalmazását is tervezik, hogy ezzel is megkönnyítsék a dolgunkat.

A másik nagy kérdéskör az alapanyagok voltak. “Szeretnénk autentikus vietnámi ételeket készíteni, de nem szeretnénk feleslegesen repültetni olyan alapanyagokat, amik itthon is megtalálhatóak. Úgyhogy egyelőre sok mindent tesztelünk: most például hazai korianderlevelet esztek, ami épp teljesen jó minőségű, pedig sajnos ez nincs mindig így.” - tudtuk meg Andrástól.

Számunkra nagyon szimpatikus volt ez a hozzáállás, hiszen úgy gondoljuk, bár izgalmas kipróbálni az egzotikusabbnál egzotikusabb ételeket, ha a külföldi étkezdék lepik el a gasztronómiai piacot, akkor az félelmetesen megnöveli az importált áruk mennyiségét. Amellett, hogy megértjük az autentikus ízek iránti igényt és az “itthon nem lehet olyan lisztet/sonkát/koriandert kapni” felkiáltásokat, mégis úgy gondoljuk, néhány alapanyagnál az a minimális ízbeli különbség sokszor nem éri meg az ezzel járó élelmiszer-kilométereket. Különösen igaz ez a gyorsan romlandó termékekre, amelyeket repülőn szállítanak ide.

Andrásék egyébként a rizstésztát, a halszószt és társaikat importálják, de ezek nem gyorsan romlandóak, úgyhogy remélhetőleg a kevésbe káros úton, vagyis hajón érkeznek hozzánk.

Bár sok minden megvalósult már (LED lámpa, energiatakarékos légcserélős fűtési rendszer), Éva és András tervezi, hogy lépésenként tovább “zöldítik” a talponevőjüket: szeretnének a mosdóban szenzoros csaptelepet, mozgásérzékelő világítást és a jelenleg legkörnyezetbarátabb, “borotvás” (Airblade) kézszárítót beszerelni, ami a meleg levegőt fújóhoz képest 80%-al kevesebb energiát használ fel. 

Ha fontos, hogy olyan helyen költsd el a pénzed, ahol nem csak hogy jót ehetsz, de a nyereséget környezetbarát fejlesztésekre költik majd, a Funky Pho-t szívből ajánljuk!