Bár már hónapokkal ezelőtt megnyílt, kicsit ódzkodtam a Cserpes Tejivó kipróbálásától. Először is túl sok reklámot kapott, minden magára is kicsit adó alternatív magazin/blog, de még az origo és a Heti Válasz is szentelt már nekik egy-egy oldalt, és amit már a megnyitáskor ennyire nyomatnak, az nálam valahogy elveszíti a varázsát. Másodszor pedig, valahányszor felvetődött, hogy beüljünk a Corvin negyednél található boltjukba, az mindig csurig volt, én meg nem szeretek se órákig sorban állni, se állva enni. Egyik nap azonban szerencsénk volt -illetve elég kitartók voltunk- és egy 2-3 perces feltűnő toporgás után sikerült elzavarni egy szerelmes párocskát az egyik asztaltól, így végre alkalmam nyílt felmérni a helyet, mind gasztronómiai, mind környezet- és emberbaráti szempontból.

Joghurtot nem ettem, mivel annak a kifogástalan minőségével és magával ragadó ízével tisztában vagyok, szerencsére a joghurton és a most már egyre több helyen (Lipóti, Coop, CBA) kapható tejen kívül is hatalmas választékból lehet válogatni.

Az ínycsiklandó, helyben sütött péktermékek (pl. a kakaós csiga zseniális) mellett, van egy rakás szendvics is. A modern kori szendvics egyik alaptermészete, hogy nem kell szétnyitnod a kenyeret, anélkül is méterekről látod, hogy mi lenne benne, ha nem az oldalán lógna ki. Ugyanakkor felesleges is szétnyitnod, hiszen azon kívül, amit eddig is láttál, mással belül sem találkozhatsz. Na, ez itt nem így van. Ugyan egy csomó minden kilóg a szendvicsből, de ennek egyetlen oka, hogy valóban nem fér már a két kenyér közé, mert úgy meg van tömve. Én a mozzarellás, a mangalica szalonnás, a tojásos és a körözöttes szendvicsek között őrlődtem, de emellett van vagy 5 fajta (ebből kettő vegetáriánus) saláta, amik méretre sem a jól megszokott típusba tartoznak. Ami az ízeket illeti, az átlagos paradicsomos, salátás dolgokat alattomosan, de annál meggyőzőbben dobja fel a belecsempészett Cserpes mozzarella vagy épp kecskesajt házias és krémes íze.

Mit lehet még csinálni tejből? Hát persze, hogy turmixot és forró csokit! Ezt már a Deák téri üzletben próbáltam ki. A kiszolgáló fiú a szemünk láttára készítette el pillanatok alatt a kért variációkat. A turmix nagyon finom volt (bár innen üzenem a srácnak, hogy kértem volna bele cukrot, de azért így is jó volt), a forró csoki sajnos azonban kevésbé volt meggyőző, tippem szerint pudingból és nem igazi csokiból készült, amit én nem szeretek, de ha nektek ettől eltérő információtok van, azt küldjétek és helyesbítek. További nem elhanyagolható szempont, az a fair ár. Sajnos legutóbb is a szememmel vásároltam és nagy buzgóságomban kicsit többet pakoltam a tálcámra, mint amennyit terveztem, de a fizetésnél határozottan meglepődtem. Ennyiért általában egy modern kori szendvics agyon mikrózott változatát kapom meg és akkor még nem ittam semmit.

A fentiek a legkevésbé sem környezetvédelmi szempontok, viszont annál inkább lényegesek. Egy Felelős Gasztrohős nem csak a környezetet, hanem a fogyasztók érdekeit is szem előtt tartja. Alapvető követelményünk, hogy a vendéglátóhely tisztelje a vendéget, ne adjon el neki romlott, vagy nem minőségi árut, ne akarja becsapni a modern kori szendvicseivel és az irracionálisan magas áraival. Ne akarja az első egy hónapban visszanyerni a befektetett pénzét. Az első teszten tehát jól szerepelt a Cserpes.

Környezetvédelem

Jóllakottan már volt energiám a célra összpontosítania és zöld szemmel is szétnéztem kicsit.  A hozzávalók magyar forrásból származnak, amit maga az alapító Cserpes István erősített meg az origonak adott interjújában, ahol azt nyilatkozta, hogy a szendvicsekbe való húsok kivételével mindent ők állítanak elő, ráadásul garantáltan nem tartalmaznak genetikailag módosított összetevőket.

A dekoráció nagyon természetesnek hat, úgy éreztem magam, mintha egy pajtában ülnék, valószínűleg nem véletlenül. A falat fadeszkák borítják, a lámpaburákat ötletesen régi tejesüvegek helyettesítik. Azonban az égők nem energiatakarékosak és a helyre egyébként szükséges erősségűnél nagyobb teljesítményűek, hogy az opálos tejesüvegeket átvilágítsák, ami így jócskán megnöveli az energiaszükségletet.

Az ottlétemkor pont érkezett egy szállítmány tej, üvegből készült üvegben, aminek nagyon megörültem, mert azt hittem, hogy esetleg visszaváltható, betétdíjas üvegben is lehet tőlük tejet venni. De sajnos nem. Mind ismerjük az amerikai filmekben előszeretettel alkalmazott közjátékot, amikor a tejesember hajnalban kicseréli a házak elé kihelyezett üres tejesüvegeket a teli üveggel, de nem is gondolnánk, hogy egy ilyen rendszer mögött milyen komoly és drága infrastruktúra bújik meg. Az a teherautó vélhetőleg kapásból egy tisztítóüzem felé folytatja útját, ahol a népegészségügyi szabályoknak megfelelő minőségű és mennyiségű tisztítószerrel patyolat tisztára mossák az edényeket, vigyázva, hogy ne sérüljenek meg. Ehhez ráadásul olyan csomagolóanyagok kellenek, amik bírják a többszöri mosást és az esetleges karcolódást. A használt edények nagy térfogata miatt a szállítás is komoly erőforrást igényel. Magyarországon is elég szigorú szabályozás alá esik a fogyasztótól származó edények újrahasználata. A vendéglátóegység nem használhatja fel tisztítás nélkül a vásárlótól kapott edényt.

A környezetvédelem mellett valóban elkötelezettek azonban vállalják a tisztítással járó herce-hurcát. Ilyen Csikós András tejüzeme, akik a műanyag tejfölös doboztól elkezdve az üveg joghurtos és tejes üvegeken keresztül mindent visszavesznek, mossák és újracímkéznek. Valami ilyesmiben reménykedtem a Cserpesnél is. Azok a csinos joghurtos poharak tutira kibírnának még egy mosást...

Ami a fűtés energiahatékonyságát illeti, azon is van még mit csiszolni. A Corvin negyed sarkán álló üzletnek ugyanis két bejárata van a két szemközti oldalon, ami egész komoly huzatot tud eredményezni, ha éppen ugyanabban a pillanatban lépnek be/ki mindkettőn. Télre elférne ott egy-egy szigetelő ajtó-függöny. Mentségükre szolgáljon, hogy a fotocellás ajtót képtelenség nyitva hagyni, de használni is csak egyszerre egy ember tudja, ugyanis csak egy közepes szélességű embernyire nyílik ki. A nagy belmagasság szintén nem kedvez a fűtésszámlának, tekintettel az ülőhelyért folytatott állandó harcomra, szerintem egy galériázás nem lenne gazdasági mellélövés, ha már úgyis fűtik azt a hatalmas teret.

A Deák téri üzlettel meg vagyok elégedve, a falnyi kirakatüvegnek köszönhetően elég világos, galériázott, a koedukált mosdó pedig érdekes és fiatalos. A mosdókagyló szintén egy pajtabeli rézteknő hatását kelti, természetesen nincs külön meleg és hideg víz, egy csapból folyik a langyos víz. Viszont a Corvin-negyedi csöpögő csap nálam elég rossz benyomást keltett. 

Ezzel szemben megint nagyon pozitív, hogy a pénztár mellett majd kiszúrja a szemünket a Cserpes macska, aki a Földet tartja a kezében, és a “Legyünk együtt környezettudatosak” szlogennel arra kéri a vendégeket, hogy a (egyébként újrahasznosított papírból készült) szatyrot is csak akkor kérjük, ha valóban borzasztóan szükségünk van rá.

Vegyes érzelmekkel jöttem tehát el a Cserpestől, sajnos ez így nem elég egy Felelős Gasztrohősséghez. Az új magyar franchise hozzáállása a vendéglátáshoz nagyon bíztató, de az üzlethelyiségek energia és vízfogyasztása ennél sokkal takarékosabb is lehetne.

Módosítanám tehát a szlogent: legyünk együtt ennél környezettudatosabbak!

A fényképeket saját forrásból, a blog.gourmetrecipe.com és a http://welovebudapest.com-ról vettük.