Két éve tervezem, hogy elutazom Bázakerettyére, hogy megkóstoljam az egyik legelegánsabb Fenntartható Vendéglátóhely, a Bonne Chance Étterem ételeit. Idén tél végén végre eljutottam, és nem kellett csalódnom, csodálatos élményben volt részem. A következő alkalomig biztosan nem várok két évet!

Bázakerettye city Zala megyében található, érdekessége, hogy a „magyar olajipar bölcsőjének" nevezik. Itt alakult ugyanis a „fekete arany” kitermelésére 1937-ben magyar- amerikai vegyesvállalat (MAORT), és a település a beáramló külföldi tőke hatására rohamos fejlődésnek indult. A településen van termál –és strandfürdő, és egyre többen foglalkoznak turizmussal.

Szerencsére a Bonne Chance tulajdonosai inkább a környezetvédelemre szavaznak, mintsem az olajra, ráadásul olyan éttermet vezetnek 7 éve, ami a Gault&Millau és a Dining Guide Top 100 étteremajánlókban is szerepel évek óta. Séfjük Nagy Attila, aki korábban a Costes séfhelyettese volt.

Direkt éhesen érkeztünk, és kezdésnek házi kovászos kenyeret kaptunk mangalica zsírral. Az étlapon több mangalicából készült étel is található: mint kiderült, itt az egész állatot megveszik és feldolgozzák a fülétől a farkáig. Nemcsak a mangalicával járnak el így, a beregi csirkéknek is minden részét felhasználják, illetve a kakasoknak is, amiket egy közeli farmon direkt az étteremnek nevelnek. (Erre a “nose-to- tail”, vagyis fülétől a farkáig étkezésre egyébként komolyan ráállt néhány híres külföldi séf is, Fergus Henderson-nak receptkönyve is megjelent a témában még 2004-ben)

Gondoltunk segítünk megenni legalább egy mangalicát, úgyhogy előételnek is mangalica terrine-t kértünk, házi mustárral és házi savanyított tarlórépával. A mangalica egyébként egy falubeli farmról jön, ahol az állatok teljesen szabadtartásban egy tölgyfa erdőben élnek.

Ezután kóstoltunk Malac paprikást pirított túrós puliszkával és ecetes salátával; Vajban pirított dödöllét, lágytojással, gombával, kézműves érlelt trappistával; Rántott mangalica tarját, hagymás tört burgonyával, salátával; Szarvas ragut gombákkal és polentával. A desszerteknél ennél jóval egységesebb volt az ízlésünk, mindenki a császármorzsára szavazott, és nem bántuk meg. Az étlap gyakran változik és igazodik a szezonban beszerezhető alapanyagokhoz, ezért ilyenkor, tél végén több húsos ételt, és savanyított köreteket, lekváros desszerteket találunk a kínálatban.

Az ebéd után éppen elkezdtünk veszekedni azon, hogy kié volt a legjobb étel, de szerencsére közbelépett Csilla, a tulajdonos (aki “mellékállásban” Kútvölgyi Maternity klinika igazgatója), és rengeteg érdekes dolgot mesélt nekünk az alapanyagokról és a környezettudatos működéséről. Megtudtuk, hogy sok zöldség a kiskanizsai Malomkerti zöldségestől érkezik, a burgonyát Tótszerdahelyről szerzik be, míg a hagymát egy kis családi gazdaságból. A sajtot a Hetési kézműves sajtostól veszik, a marhahúst pedig a balatoni Terra Pannoniától és a nádudvari Ecomeat farmról. A lekvárokat és a savanyúságokat pedig mindig helyben készítik. Itt aztán igaz, hogy a manapság trendi “alapanyagainkat közeli kistermelőktől szerezzük be” kijelentés nem csak üres frázis!

Az étteremben és a hotelben minden csapra perlátort (vízhabosítót) szereltek, így is csökkentik a vízfogyasztásukat. Hőszívattyús fűtésrendszerük van és már tervezik a napelemes rendszert kiépítését is. Szinte csak környezetbarát tisztítószereket használnak , sőt még a folyékony mosószert is saját maguknak főzik.

Ne kövessétek el azt a hibát, amit én, próbáljátok ki az éttermet amint tudjátok!