A hagyma örök
“Egy kis olajon vagy zsíron párold üvegesre a hagymát...” - vajon hány magyar recept kezdődik így? S bár idővel a zsiradék fajtája változhatott az éppen aktuális egészségügyi javaslatoknak megfelelően, egyelőre úgy tűnik, a hagyma örök. Nem is csoda, hiszen a hagyma egészséges, télen is jó vitaminforrás, ó igen, és ráadásul hungarikum is. Hirtelen a KSH adatai is értelmet nyernek, amelyek szerint az elmúlt tíz évben fejenként évente kb. 8 kg vöröshagymát ettünk meg - csak egy kicsivel kevesebbet, mint amennyi ét- és olívaolajat fogyasztottunk (kb. 9 kg).
Ahogy elnéztük, azok közül a receptek közül is több kezdődik az olaj-hagyma kombóval, amely elrepíthet titeket a 2015-ös Milánói Expóra. A Világkiállítás témája az egészség, a környezet és a fenntartható fejlődés, amely szerintünk igencsak fontos - ezért is működünk együtt a kampány szervezőivel, és írunk két cikket hagyományos magyar étkekről. Olvasd el őket, és szavazz a Live Inspire kampányon keresztül a kedvenc magyar receptedre!

Na de térjünk vissza a hagymára, hiszen abból is van több tucat féle: édesebb vagy csípősebb, kisebb vagy nagyobb, vörös, lila, zöld, sonka, metélő, póré, mogyoró, medve - és még sorolhatnánk. Amire mi, magyarok talán a legbüszkébbek lehetünk azonban, az természetesen a Makói Vöröshagyma (Allium cepa L.). Ez ugyanis hungarikum, amelyet 2009-ben az Európai Bizottság is felvett a védett elnevezésű termékeket felsoroló (viszonylag rövid) listájára. Csak az a hagyma nevezhető tehát makóinak, amely a megfelelő helyen, megfelelő magból (vagy dughagymáról) nőtt.

Pedig pont ezek, az adott körülményekhez “idomított” fajták szoktak a legfinomabbak lenni! Nézzük például a makói esetet: a hagymatermesztés általában úgy indul, hogy hagymamag kerül a földbe - ez bizonyára Makón is így történt néhány évszázaddal ezelőtt. Makó környékén azonban száraz, csapadékmentes és napos az időjárás, amely nem hagyta, hogy a hagyma egy nyár alatt megfelelő nagyságúra növekedjen. Az itteni hagymatermesztők a nagyobbra nőtt hagymákat megették, a kicsiket pedig visszadugták a földbe: így alakult ki szépen lassan az úgynevezett dugványozási módszer. Ehhez jött még a speciális hőkezelés, amelyet már a 18. században is alkalmaztak: a dughagymát 12 nap alatt felmelegítik 30-32 fokra (régen a kályha tetején), majd egy-két hónap múlva visszahűtik a kiültetési hőmérsékletre. Mindez segít, hogy a hagyma ne magot hozzon, hanem a földben lévő “fejét” növessze, ráadásul gombaölő és termésvédő hatása is van. (Ma egyébként már van egyéves, magról termeszthető fajta is.)

Szomorú hír, hogy az itthon termesztett hagyma mennyisége az utóbbi 30 évet tekintve jelentősen csökkent - beleértve a makói hagymát is -, és sokszor a boltokban is import termékeket találunk.
Ne feledjétek: a vásárlással szavaztok, keressétek tehát a finom, magyar hagymákat, és ha még nem tettétek, kóstoljátok meg a makói fajtát! Ha pedig épp van otthon hagyma, akkor készítsétek el az egyik versenyző receptet, szavazzatok a kedvencetekre, és utazzatok Milánóba!
Az Expo grafikáját a Disney Italia készítette, forrás: www.expo-elements.net
A makói hagyma fotóját köszönjük a Szatyorboltnak!