1. rész

Júniusban meghívást kaptunk egy fantasztikus lehetőségre, melynek keretében bebarangolhattuk a Dél-Dunántúl és a horvát határ csodás tájait, valamint bepillanthattunk a helyi vendéglátósok és kistermelők világába.

"Pannon Flavours” fantázianévre hallgat egy dél-dunántúli és határközeli horvát termelőket összefogó projekt, melynek célja a terület gasztroturizmusának fellendítése. Kedvcsináló gyanánt négy különféle élményútvonalat alakítottak ki a projekt szervezői, amely mentén végighaladva a turisták megismerhetik azokat a baranyai – horvát oldalról Eszék-Baranya megye – és somogyi termelőket, akik helyi előállítású élelmiszereket, alapanyagokat kínálnak a nagyközönségnek. Az útvonalakat, az éttermeket, a termelőket és további érdekes tudnivalókat is elérhettek a projekt honlapján. Ha bárki kedvet kapna idén akár egy késő őszi kiruccanáshoz, meleg szívvel ajánljuk ezt a kiváló program lehetőséget.

De miben is volt részünk ebben a rövidnek tűnő, ámde annál tartalmasabb két napban? Gasztrotúránkat Siklóson kezdtük, a Tenkes Csárdában. Önjelölt gasztroblogger révén ettem már jókat, de nem túlzok, amikor azt mondom, hogy ez volt életem eddigi legnagyobb kulináris élménye! A hely tökéletesen visszaadja a régi, tradícionális csárdák hangulatát, és a klasszikus magyar vendéglátást. Az étteremhez tartozik egy jó pár hektáros terület, vannak itt kecskék, lovak, bárányok, tyúkok, de leginkább csak bemutató, nem pedig tányérra kerülő jelleggel. Tartozik azonban hozzá egy saját fűszerkert, ahol különleges fajtákat termesztenek. Ezek annyira titkosak, hogy séfünk nem is enged be minket, viszont hoz nekünk egy kis szaglászni való mintát a korzikai csoki mentából, amit a híres After Eight csokoládéhoz is használnak.

Első ránézésre is magával ragadó a hely, de még sehol nincs a 9 fogásos menüsorhoz képest, melyet séfünk külön erre az alkalomra állított össze nekünk. A Tenkesben kizárólag prémium minőségű alapanyagokkal dolgoznak: a pirospaprikát külön nekik termeli Szegeden egy bácsi, kétféle szemcseméretben, a libamájat pedig  - amelyet túlnyomó részt külföldön, elsősorban Japánban étékesítenek az előállítók - csak náluk kóstolhatjuk meg Magyarországon. Amíg végre valahára feltalálják az illatos fotókat, addig próbáljátok meg betelni pár fotóval kaja pornó kategóriában.

Elhagyva Tenkes kapitány bázisát, robogunk tovább a szebbnél szebb tájakon. A finom, és enyhén szólva is bőséges ebédet pedig leöblítjük jó pár pohár finom, villányi borral. A faluhoz bűbájos a pincesor tartozik, a kedves borászok pedig olyan szeretettel beszélnek boraikról, hogy szinte úgy érezzük, mintha mi is együtt tapostuk volna velük a szőlőszemeket.

Hála a bor savasságának, pár óra alatt sikerült újra némi kapacitást lehelnünk emésztőrendszerünkbe, a kóstolást pedig immáron a határon tú, horvát földön folytattuk, a Kormorán étteremben. A birtok bemutatása után házigazdánk hosszasan mesél a környék gazdag természeti adottságairól - az étterem menüsora főként ezeket aknázza ki. A kínálat gazdag a Drávából származó halakkal és az erdőkben élő vadakkal. A bográcsban rotyog a finom illatú halászlé, a tűz mellett pedig íncsiklandozóan pirul a csiptetett ponty. A név onnan ered, hogy a halakat felcsiptetik egy grillező alkalmatosságra, és nyílt tűz mellett készítik el. A friss hal igazából nem sok fűszerezést igényel némi citromlét és sót leszámítva, így tökéletes az íze.

“Megpróbáltatásaink” erre a napra véget értek, az evés-ivás azonban másnap még mindig a horvát vendégszeretet tükrében folytatódik.  Folytassátok ti is az olvasást holnap, ha kíváncsiak vagytok rá, hol jártunk még!

Tudj meg többet a Pannon Flavours projektről!
www.pannonflavours.org

Köszönjük a meghívást! :)

A cikket írta: Zollai Judit