Ha néha úgy tűnik, hogy minden héten valaminek a világnapja van, az nem véletlen. Annyit tévedünk csupán, hogy több olyan hét is van az évben, amikor egynél több dologra emlékezünk meg (elvileg) világszinten. Ezek közül az egyik legfontosabb a mai: október 16-a ugyanis az Élelmezési Világnap, angolul World Food Day, amely - bármíly meglepő - nem azzal a céllal alakult, hogy ma degeszre együk magunkat.

Amíg ugyanis mi arról blogolunk, hogy hogyan készíts otthon levendulás panna cottát, hogy melyik piacra menj vásárolni a hétvégén, vagy hogy melyik étterem zöldebb mint a másik, addig a világ egy nagy része nem jut elegendő élelemhez és vízhez.. Tudjuk, hogy egy poszt nem fogja megoldani a problémát, de nem árthat, ha ma erről írunk nektek.

Az ENSZ Milleniumi Fejlesztési Célok - mely közül az egyik az, hogy véget vetnek a súlyos szegénységnek és éhínségnek - sikereinek ellenére ugyanis továbbra is körülbelül 805 millió - vagyis kb minden kilencedik - ember éhezik a Földön. Bár ilyenkor mindig rögtön Afrika és Ázsia jut eszünkbe, ne feledjük, hogy az alultápláltság és minőségi éhezés (vagyis a nem elegendő mennyiségű fehérje bevitel) Magyarországon ugyanúgy jelen van, mint például Amerikában, ahol a NatGeo cikke szerint 48 millió ember éhezik.

Az alultápláltak aránya a lakosságban (Fehér: <5% - Piros: >35%)

Hogy eközben a megtermelt élelmiszer mekkora része vész kárba, kérditek? Körülbelül egyharmada, amelyből, bizony, jó sok éhező hasát meg lehetne tölteni. A fejlődő országokban a mezőgazdasági termelés, betakarítás, szállítás közben (kb. 44%), a közép- és magas jövedelmű régiókban pedig a kereskedelem és fogyasztás szintjén megy kárba az élelmiszer nagy része (kb 56%). (Íme néhány tipp az élelmiszerhulladék csökkentésére!)

A világon egyébként az élelmiszertermelést továbbra is a családi és kisgazdaságok uralják - a fejlett és a fejlődő országokban egyaránt -, amelyből jelenleg 500 millió van a világon. A FAO ezért 2014-et a Családi Gazdálkodás Nemzetközi Évévé (CSGNÉ) nevezte ki. Ezzel szeretné felhívni a figyelmet a családi gazdaságok szerepének fontosságára az éhezés és szegénység elleni küzdelemben, az élelmezésbiztonság szavatolásában, a környezet és erőforrások védelmében, és nem utolsó sorban a vidéki területek fenntartható fejlődésének biztosításában.

Íme néhány érdekes adat a családi- és kisgazdaságokról:

• Jelenleg több mint 500 millió a családi gazdaság van a világon, akik a világ élelmiszerének legalább 56%-át termelik. Számos régióban ők a mindennap elfogyaszttott élelmiszerek főbb előállítói.
• Itthon a családi gazdaságok számát mintegy 19 ezerre tartják, de dr. Feldman Zsolt (agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkár) szerint még hozzá kell számolni azt a 480 ezer egyéni gazdálkodót is, aki az önellátás mellett piacra is termel.
  • 
  • 
  • 
  • 
• A családi gazdálkodások fontos szerepet töltenek be a helyi gazdaságban, a tradíciók, az őshonos fajok és a biodiverzitás megőrzésében.
• A családi- és kisgazdaságok hozzájárulnak a helyi élelmiszerbiztonsághoz és a fenntartható fejlődéshez.
  • 
  • 
  • 
  • 

• A világ szegényeinek közel 75%-a vidéki területen él, és megélhetése a mezőgazdaságtől függ. Közülük sokan családi gazdálkodók, akiknek hozzáférése a természeti erőforrásokhoz vagy a megfelelő technológiákhoz nem biztosított.
• A családi gazdálkodók közé világszerte kis- és középbirtokosok, parasztok, őshonos népcsoportok és közösségek, halászok, pásztorok, és számos egyéb életközösség is tartozik.

Ha mélyebben érdekel a téma, a közösségi média (pl. Twitter) oldalkon tovább kutakodhatsz (#WFD2014 és #IYFF14); angolul beszélőknek pedig itt egy klassz könyvlista. Addig pedig - ha te is szeretsz közvetlenül a termelőtől vásárolni - csatlakozz a Fogj kezet a termelővel! kampányunkhoz!

 
A Charolais marhafarmról és Mádi Sajtról készült fotókat köszönjük a Gastromarketing csapatának,
az angol nyelvű infókért pedig elnézéseteket kérjük!