Böjtölünk
Környezetvédelmi körökben nem ismeretlenek a műanyag zacskó káros hatásai. Sok kép keringett már az interneten az eldugított csatornákról és az olyan bálna és fókatetemekről, amiknek belében több száz műanyag zacskót találtak a kutatók. Idén nyáron Marokkóban jártam, egy a “fejlődés” útjára lépett afrikai országban és -ami a zacskóhelyzetet illeti- hirtelen a 15 évvel ezelőtti Magyarországon találtam magam. Még iskolába jártam, amikor a vidéki városba, ahol laktam beköltözött a Tesco és hatalmas innovációként minden ételt meg lehetett vásárolni egy helyen. Nagyon élveztük a szüleimmel, ahogyan jártuk végig a hatalmas sorokat és mindenféle ételt megtaláltunk a 2-3 méteres polcokon, de a legnagyobb poénnak azt tartottam, ahogyan a kasszásnéni a vásárolt termékeket egy kecses mozdulattal a háta mögött lévő zacskóba rakta. Körülbelül 3-4 terméket egy zacskóba, majd leoldozta a szatyrot és egy görgőszalag arrébb tolta a zacskónyi élelmiszerünket. A szüleim még abban a korban nőttek fel, amikor nem lehetett pazarolni, gyerekként egy-két ruhájuk és játékuk volt. Ez a szemlélet kihatott az egész életükre, így, ami még használható volt azt mi soha nem dobtuk ki. Így voltunk a nejlon zacskókkal is, szóval a Tescos zacskók csak gyűltek és gyűltek, használtuk persze mindenféle célra őket, de hát pár hónap alatt így is kinőtték a számukra kijelölt fiók kapacitását. Akkor kezdtük kapizsgálni, hogy talán nem kellene hazahozni 10 darabot minden héten. Nem tudtunk mit csinálni, hiszen csak nem fogom elkezdeni magyarázni egy, a 10. órájában minimálbérért dolgozó pénztárosnéninek, hogy nekem ennyi zacskó már nem kell, meg egyébként is fenntartanám a sort, a mögöttem lévők meglincselnének. Szóval gyűjtöttük a zacskókat. Szerencsére talán a pénztáros szakszervezetek tiltakozására, vagy a Tesco új stratégiájának köszönhetően a fenti gyakorlatot egy év után felváltotta az, hogy a kasszánál elénk csaptak egy 100-as csomag nejlonzacskót, amibe kapkodva nekünk kellett belepakolnunk a cuccainkat, így egy kicsit jobban tudtunk takarékoskodni vele, de azért hetente 5 darab még így becsúszott. Jó pár évbe! és néhány felvilágosító kampányba telt, mire szüleimmel eljutottunk addig, hogy előszedtük és kicsit felújítottuk a jó öreg fonott kosarakat és azzal felfegyverkezve mentünk az (idő közben Intersparrá változott)Tescoba. Azóta (kb. 8 éve) nem hozunk haza nejlon zacskót a Tesspar-ból egyáltalán.
Na Marokkó, most épp az első fázisban jár, szupermarketben igazából csak egyszer voltunk, de a boltosokkal komoly küzdelmet vívtam, hogy ne akarják a fogantyúval rendelkező 5 literes vízesballonunkat is beletenni egy jó kis strapabíró nejlonszatyorba.
Nem teljesen értettem a helyzetet, mert amíg Magyarországon csak esztétikailag zavaró a lombkoronában fergődő, vagy a szélvédőre tapadt rózsaszín nejlonzacskó, addig Marokkóban kifejezetten idegesítő, hogy az óceánban úszkálva az embernek könnyen sikerül beleakadnia egybe.
Ez persze nem meglepő, hiszen a sok színes napernyő és kiterített törülköző mögött, a sziklák tövében egy vastag műanyagflakon és zacskósáv terpeszkedett, ami egy komolyabb dagály-apály után kicsit csökkent, vagy éppen nőtt. Nehéz volt felfognom, hogy ez a helyieket nem zavarta, de most már legalább saját szememmel láttam, hogy hogyan keletkezhetett az a 2500 km-es szemét sziget a Csendes-óceánon.
A hulladék szigetek felszámolása nem kis meló lesz, de már több kutatónak vannak elképzelései, a finanszírozó még erősen kérdéses, így jó ha 10 év múlva történik valami előrelépés, de az elpusztított élővilágot akkor már nem lehet újrateremteni.
Magyarországnak se tenger-, se óceánpartja nincs, viszont van egy két folyónk, amivel egy pár zacskó simán be tud csatlakozni a szemét mennyországba. Persze nem ez az egyedüli érv a nejlon zacskók ellen, az előállításukhoz kőolaj kell, lebomlási idejük még ismeretlen, de 500 éveket emlegetnek, szóval a földbe elásva sem okoz kevesebb kárt, de én most ezt nem akarom ecsetelni, akit érdekel itt olvashat egy rövid összefoglalót. Az újrahasználatuk sem egyszerű, mert még a szelektívgyűjtőkből is könnyen kikapja a szél, meg egyébként is, csak azért legyártatni valamit, hogy 20 percig használjam, aztán csináljanak belőle valami újat, az sem tűnik logikusnak.
Persze mielőtt bárki véres szemmel nekimenne a műanyagzacskóknak jobb ha elolvassa ezt a cikket. A cikk lényege, hogy a brit kormány által megrendelt életciklus elemzés szerint a műanyagzacskónál a papírtáska csak akkor környezetbarátabb (a nyersanyagok beszerzését, az előállítást, a szállítást és a lebomlást is figyelembe véve), ha azt legalább 4 alkalommal, a vászontáska meg akkor, ha azt legalább 171szer használták, szemben a műanyag szatyor egyszeri használatával.
Itt a Felelős Gasztrohősnél mi úgy döntöttünk, hogy bizonyos ideig, próbaként kiűzzük az életünkből a műanyagzacskót, illetve gazdálkodunk azzal, ami otthon már rendelkezésre áll, tehát lényegében nem viszünk haza újat. Nekem már vannak tapasztalataim ezen a téren, hiszen mindig van a táskámban egy-két nejlon zacskó, amibe a zsemlét, meg a zöldségeket az eladók nagy megdöbbenésére beleszedhetem, meg egy körülbelül 4 éves vászonszatyor, amibe meg hazacipelhetem a cuccot. Sajnos azért heti szinten így is becsúszik egy-kettő, vagy mert az eladó már suttyomban belerakta a terméket, amíg én az apróval bíbelődtem, vagy mert ismerősök előtt nincs kedvem magyarázni, hogy miért utasítom vissza a zacseszt. De ennek vége; Robival és Judittal most két hét teljes absztinenciát vállalunk! A tapasztalatokról a facebook oldalunkon rendszeresen be fogunk számolni és tippeket is adunk. A kampány neve Zacsi böjt és bárki becsatlakozhat. Létrehoztunk egy eseményt is a facebookon, ahova “látogatóként” csatlakozhatnak azok, akik két hétig vállalják a megpróbáltatásokat. Lehet posztolni vicces sztorikat, fényképeket, stb. Ellenőrzés nem lesz, aki bevállalja, kizárólag a lelkiismeretének felelős. Az eseményhez csatlakozók közül a kampány végén három Felelős Gasztrohős feliratú vászon szatyrot sorsolunk ki!
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Vigyázat, forró! És papírban van.
Fél liternyi Vietnám Magyarországon