2012. már 29.

I feel food!

írta: Felelős Gasztrohős
I feel food!

Friss infó: **Sajnos a Húspatika bezárt!**

mangalicahusvet.jpgBár ma már tudjuk, hogy a marha- a bárány- és a sertéshús előállítása a leginkább környezetterhelő a fehérjeforrások közül[1], vannak azonban olyan húsok, amelyeket érdemes lehet egyszer-egyszer beiktatnunk táplálkozási rendünkbe. Sajnos a hazai marhahús legnagyobb részét külföldre exportáljuk, míg hazánkba Dél-Amerikából importálunk marhát, illetve találunk ma már új-zélandi bárányt a boltok polcain; de szerencsére van hazai sertés, ezért mi most maradunk ennél. Nem is átlagos sertésnél, hanem a mangalicánál.

A Móricz Zsigmond körtér körül lakók nagy örömére ugyanis itt nyílt meg tavaly ősszel a Mangalica és társai húspatika. Az üzletet nehéz nem észrevenni, ugyanis az arra járókat az ajtóban két szimpatikus mangalica köszönti. A hentesbolt-étterem-delikátesz-kávézó-borbolt tulajdonságokkal mind bíró üzlet egy kicsit olyan, mint egy spanyolországi tapas bár: bár akkora hangzavar és rohangálás nincs, mint a spanyoloknál, a helység berendezése és a mindenfelé lógó mangalica combok megadják a jó hangulatot. Az üzlet egyik pultja mögött számtalan fajta karajjal, tarjával, kötözött sonkával, töpörtyűvel, szalámival és kolbásszal ismerkedhetünk (van közte mangalicás-szarvasos és egyéb érdekes kombinációkból összeálló is), a hátsó pultban hazai kézműves sajtok közül válogathatunk.

Mielőtt belevágnánk, lássunk egy szelet mangalicamangalica3.jpg-történelmet az üzlet honlapjáról: a magyar mangalicatenyésztés lassan kétszáz éves történelemmel rendelkezik. A 19. században óriási volt mind a kereslet mind a kínálat mangalica-hús téren, ráadásul nem csak itthon, de külföldön is; és 1927-ben meg is alakult a Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete. A második világháború után aztán „megjelentek a nyugat-európai hússertések, továbbá az 50-es évek iparosodása, az import hússertések elszaporodása és a napraforgó étolaj elterjedése jelentősen hozzájárult a mangalica állomány csökkenéséhez”. Az 1970-es évekre majdnem kihalt a mangalica, amelyet a génbank létrehozása mentett meg – ekkor 300 egyed volt az országban. Ez azonban a 90-es évekre 200 db alá esett, és a fajta megmentését egy spanyol sonkagyár vezetője mentette meg.

Spanyol sonkagyár? Várjunk csak egy percet, ezek szerint mégiscsak kell számolnunk az élelmiszer-kilométerekkel?

mangalicalab.jpgJó hír, hogy a bolt összes terméke – beleértve az üzlet hátsó részében található házi lekvárokat, mézeket és szörpöket, pálinkákat, borokat, olajokat, bio tejtermékeket és bio tésztákat - Magyarországról származnak (kivéve talán a fűszerespult egy-egy darabját). A mangalica termékek is Magyarországról származnak, ráadásul mind ellenőrzött gazdaságból, a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületének felügyeletével - azonban néhányuk (a Monte Nevado termékcsalád) sajnos tesz egy kis kitérőt a sertéstelep és a tányérunk között. Ezek ugyanis a hazai vágóhíd után Spanyolországba kerülnek, ahol „közel 100 éves szakértelemmel, spanyol technikával, spanyol szélben, spanyol páratartalommal, spanyol sóval érlelik a sonkákat, melyek minimum 2 éves érlelés után kerülnek vissza őshazájukba”.

Amennyiben szeretnénk megkóstolni ezt a nagy utat megjárt sonkát, azt azon nyomban meg is tehetjük, helyben. A Húspatikában találunk néhány asztalt és egy érdekes étlapot is (ez utóbbit a mindenki által hallott utasítás, „Szépen egyél”, fémjelez). A kínálat között hideg és grillezett szendvicsek, saláták, és meleg ételek is szerepelnek; szomjunkat pedig hazai szörpökkel, limonádéval, szódával, kávés italokkal vagy borral olthatjuk. A négy fajta kenyér, amelyek közül választhatunk, helyben sül, és sokszor még meleg. Ezen kívül mindig van egy-két szezonális specialitás (télen például forró sütőtök és forralt bor), és kapható itt olyan hamburger is, ami (valóban!) 1000-szer jobb, mint a Big Mac.

mangalica2.jpg mangalicasajt.jpg mangalicalekvar.jpg

 

 

 

 

 

Ha a spanyolországi érleléssel kapcsolatban vannak is „zöld” kételyeink, azért mindenképp megéri benézni a Húspatikába időnként – ha másért nem, akkor friss kenyérért, egy salátáért vagy egy palack magyar borért. Ha pedig már ott vagyunk, ne feledjük: van a pultban és a polcokon sok minden, ami nem hagyta el az ország határait, és csak arra vár, hogy megkóstoljuk!

(Az üzlet környezetvédelmi filozófiájáról a folytatásban számolunk be a jövő héten.)

 

A fotókat köszönjük a Húspatikának!



[1] Íme egy összefoglaló tanulmány a hús-hal-tejtermék-stb fogyasztás környezeti hatásairól az Environmental Working Group jóvoltából.

Szólj hozzá

bio hungarikum sonka sertés sertéshús húsbolt mangalica delikátesz húspatika monte nevado mangalica és társai élelmiszer-kilométer i feel food