A Zöldsarok csapatát szomorú hír várta két hete a Nagymező utcában. Bezárt a Nedű, a kávézó, ahol új funkciót nyert raklapokon, újrahasznosított anyagokkal dekorált helyiségben kortyolhattuk kávénkat és fogyaszthattuk a házi készítésű süteményeket. A Nedű környezettudatos hely volt, de nem csak ezért szerettük, a nyitott házigazdák, a laza hangulat és a minőségi ételek, italok együttesen tették igazán kellemessé az ott töltött időt.

Gyakran halljuk, hogy Budapest a kávézók városa. A múlt század első évtizedeiben a Hadik, a Centrál és a New York kávéházakban gyűltek össze a beszélgetni, kártyázni vagy éppen verselni vágyók. Az 1950-es évektől a presszók vették át a kávézók helyét. Majd a rendszerváltás óta békésen él egymás mellett az ismét divatba jött kávézó hagyomány - gondoljunk csak az említett és újonnan megnyílt helyekre -, valamint az eszpresszók és újabban az amerikai típusú kávézók világa. A Nedűt egyik kategóriába sem sorolhattuk. Mégis, jól érezhette magát, aki egy gyorsan felhajtható ristrettora, aki hosszas netezés mellett szürcsölhető amerikai kávéra és aki belvárosi baráti csevegésre vágyott.

A Nagymező utcában, a Radnóti színházzal szemközt, könyvesbolt, fodrászat és söröző sorában bújt meg a kávézó széles kirakata és előtte a kis pad, amelyen általában a hely törzsvendégei beszélgettek vagy éppen a ház kutyája heverészett. Beléptünk és első pillantásra kicsinek tűnő, de valójában akár harminc főnek is elegendő helyiségben találtuk magunkat. A dekoráció egyszerre volt modern, hangulatos és persze környezetbarát. A fehér fal elé belógatott fa lapocskák természetes hatást keltettek és a kevésbé szemfüles vendégek csak a kávét kavargatva ismerték fel bennük a kis jégkrémnyeleket. A raklapokat egyszerre használhattuk asztalként és székként. Feltűnt a pult mellett álló zöldséges és gyümölcsös láda, ahonnan kiválaszthattuk, almából, körtéből vagy répából kérünk friss levet. A helyiség hangulatát a farkát csóváló kutyus, a kávégép, valamint a gyümölcscentrifuga hangja és a raklapok mellett, mégis elsősorban a bejárat melletti falon elhelyezett mini galéria határozta meg. A néhány kép bemutatására alkalmas falfelületen fiatal képzőművészet és természetfotósok munkái kaptak helyet a közelmúltban.

Azonban térjünk vissza a kávézáshoz, hiszen előbb utóbb rendelnünk kellett. A sajttortát és a tonhalas szendvicset nagyon ajánlották, mindkettő friss és a hely saját készítésű terméke volt, tehát ezeket kértük egy finom cappuccinoval. Bár az utóbbi nem fair trade, hanem az egyik neves olasz kávécég terméke, mégis örömmel kortyoltuk, hiszen tökéletes volt. Ahogyan a szendvics és a sütemény is, amelyet igazolt, hogy késő délután már csak néhány darabot találtunk a hűtőben.

A Nedű nem ökokávézóként határozta meg magát. Nem törekedett mindenben a tökéletes környezettudatosságra és a legmodernebb szabványok követésére, mégis mintaszerűnek tekinthetjük, mert a sokat emlegetett fenntartható fejlődés elvének szempontjait, úgy igyekezett érvényesíteni, hogy a hétköznapokban egyszerűbb, hatékonyabb és mégis igazán színvonalas legyen a működése. A helyen szelektív hulladékgyűjtést folytattak, a túlzott felesleges fogyasztás elkerülése érdekében csak a legszükségesebb mennyiségű élelmiszert tárolták a boltban, lehetőség szerint hazai termékeket és helyi beszállítók termékeit használták fel.

A Nedű hiányozni fog. Nemcsak a pad a kutyával vagy a kemény habú capuccino és a házi sajttorta, hanem a hely, ahol a cukortartó mellett többféle környezetvédelmi magazinból és számos környezetvédelmi rendezvény szórólapjából találhattunk példányokat. Legjobban mégis az a természetesség fog hiányozni, ahogyan a Nedű a természethez viszonyult. Nem környezettudatosnak, felelősnek és fenntarthatónak minősítve magát, csak ösztönösen követve az egyszerű környezetbarát megoldásokat.

Sajnos a Nedű példája nem ezt igazolja, de a blogban olvasható több más beszámoló szerencsére mégis arra utal, hogy ezen az úton nemcsak környezetünk, hanem egyre több vendéglátóhely is képes fenntartható maradni.

A fotókat innen kölcsönöztük.