Mióta elkezdtük írni a Gasztrohős blogot mindig van egy jó kifogásom, ha új helyet szeretnék kipróbálni Budapesten. Ennek persze a baráti társaság nem minden esetben örül, mert néha a velem étkezők szeretnének csak úgy beletúrni az eléjük tett fogásba azon nyomban, miután az megérkezik az asztalukra - nem pedig arra várni, hogy én megforgassam és több féle szögből lefényképezzem a kajájukat, majd pedig keresztkérdéseket tegyek fel a pincérnek. Legutóbb azonban nem a kérdések és a fotózás ijesztett el majdnem egyik barátomat a közös ebédtől, hanem a „mentesség” gondolata.

Bevallom, mindig kicsit sajnáltam azokat, akik valamilyen félelem vagy ellenérzés miatt nem térnek be olyan éttermekbe, amelyről tudják, hogy azok kínálatában valami nincs: legyen az hús, glutén, cukor, vagy bármi hasonló. A vicces az, hogy sokszor ők maguk is pont ilyen ételeket választanak egy hagyományos étterem menüjéről (például borsólevest gombapörkölttel és rizzsel). Mégis az a tudat, hogy abban az adott pillanatban kötelezően „mentes” ételt kell enni, sokakat komoly kulináris élvezetektől tart távol.

Pedig az Édeni Vegán pont egy olyan hely, ahova érdemes betérni - szerencsére aznap végül mi is itt ebédeltünk, és cserébe lemondtam a fotókról és a kérdésekről -, de egyikünk sem bánta meg. Néhány héttel később aztán visszatértem azzal a perverz szándékkal, hogy bizony valami zöldes színű turmixot fogok inni, és egy érdekes édességet enni, amelyben valószínűleg nem lesz sem tejtermék, sem cukor. Miközben pedig ott ízleltem a spenótos-almás turmixot és a gesztenyés-magtejszínes édességemet, elbeszélgettem Török Máriával, az étterem tulajdonosával.

„Mit is teszünk mi a környezetért? Először is nem szolgálunk fel húst és semmilyen állati eredetű élelmiszert. A nagyipari állattenyésztés ugyanis nincs tekintettel a környezetre. Vagy az állatokra. Vagy az emberekre.” – kezdte Mária néni. „Emellett amit lehet, azt magyar vagy/és bio forrásból szerezzük be, és mindent magunk készítünk. Például bio és GMO mentes szójából mi készítjük a szójajoghurtot és magunk által őrölt tönkölybúzából mi sütjük reggelente frissen a péksüteményeket. A magyar termékek mellett döntünk akkor is, ha az esetleg több munkával jár: például megkerestek minket, hogy vegyünk pucolt fokhagymát. Fokhagymából elég sokat használunk, tehát lenne értelme, hogy pucoltat vásároljunk; de kiderült, hogy amit kínálnak, az Kínából érkezik. Az egész, magyar mellett döntöttünk. De a krumplival hasonlóan jártunk: próbálkoztunk több beszállítóval is, akik pucolt krumplit hoztak, de valahogy nem volt finom egyik sem. Utánajártunk és kiderült, hogy a gépi pucolás után a burgonya tartósítószeres kezelésen megy át. Mi nem használunk tartósítószert, úgyhogy itt is inkább maradtunk a pucolatlan de finom, magyar krumplinál.”

Mivel az étteremben nem használnak tejterméket vagy tojást, a kínálatban szereplő ételeket tejfehérje és laktózérzékenyek, tojásallergisok is bátran fogyaszthatják; ráadásul mindig készül gluténmentes étel is a lisztérzékeny vendégek számára.

Persze mi is tudjuk, hogy egy vega, vegán, nyers vagy reform étteremben nehéz csupán hazai alapanyagokból dolgozni: abban a zöld turmixban is, amit szürcsölgettem, volt uborka és banán is a céklalevél és a petrezselyem mellett. Választhattam volna még narancs, grapefruit, alma, sárgarépa, cékla különböző keverékeit is - és azért ezek még mindig jobbak, mint a műanyag palackos üdítők. Inni emellett színezék- és tartósítószer-mentes olasz üdítőt illetve – sajnos – palackos ásványvizet lehet, vagy bio gabonakávét, limonádét, adagolóból tölthető 100%-os gyümölcsleveket, teákat is.

Emellett a fehérje vagy a cukor pótlására sokszor kerül az ételbe avokádó, datolya, kókuszzsír vagy különböző magvak, amik sokszor vagy sokat utaznak, vagy üvegházban lettek megtermelve. Ezért is különösen fontos, hogy megbízható (pl. bio vagy fair trade) forrásból érkezzenek a hozzávalók. Vendégként pedig ezért is érdemes vega és vegán helyeken is azokat az ételeket választani, amiről tudjuk, hogy nem kellett a világ végéről hozni hozzá az alapanyagokat.

Az Édeni Vegánban az ételek elkészítése során kókuszzsírt használnak, és sok bio termékkel dolgoznak. Az ételek többségére azonban azért nem mondhatják, hogy az bio, mert van bennük egy-két nem minősített hozzávaló is.

Mária nénitől egyébként megtudtam azt is, hogy az étterem modern amerikai technológiával van felszerelve, és nagyon ügyelnek rá, hogy az ételekben megmaradjanak a tápanyagok. A zöldségek, amikor lehet párolva kerülnek az ételbe. A salátás pult kínálatában is párolt fokhagyma található, így az erélyes illatanyagok távoznak, az értékes összetevők jelentős része pedig megmarad. Mikró csak azoknak a vendégeknek a kedvéért került a konyhába, akik nagyon sietnek, és kifejezetten kérik, hogy a gőzmelegítés néhány perce helyett gyorsabban kerüljön eléjük az étel.

Ami nekem mégis talán a leginkább elnyerte a tetszésemet az az étterem társadalmi szerepvállalása. Az évek során ugyanis jó kapcsolatot alakítottak ki a tulajdonosok mind a környéken lakókkal, mind a visszajáró vendégekkel. Vannak például néhányan, akiket ingyen vendégül látnak itt: egy régóta visszajáró család, ahol az apukáról kiderült, hogy agydaganata van és aki elvesztette a munkáját; egy kerekesszékes vendég, aki egész Budapestet átutazza egy-egy alkalommal, mikor ide jön; és sokszor kapnak ételt a közeli vásárcsarnok környékén élő hajléktalanok is. A tulajdonosok korábban esténként a megmaradt adagokat is elosztogatták, de feltűnt, hogy mintha azokat a kerület jobban öltözött lakosai vitték volna, és nem pedig azok, akik rászorultak. Ezt letesztelendő, Mária néniék kitűztek egy szombati napot, amikor az étteremben nagytakarítást tartanak majd, és ehhez segítséget kértek azoktól, akik elvitték a maradékokat. Miután senki sem jelent meg azon a bizonyos szombaton, beszüntették a fenti rendszert.

 Az étteremben használt tisztítószerek környezetbarát voltára irányuló kérdésemre szinte mérges választ kaptam egy rövid „természetesen” felkiáltás keretében, és Mária néni azt is elmondta, hogy az évek során több téren is igyekeztek a vendégek környezetbaráttá nevelésére – több-kevesebb sikerrel. Van például műanyag és újrahasznosított zacskójuk is azok számára, akik elviszik az ételt. Sajnos sokan még mindig inkább a műanyagot kérik. Az asztalokon pedig időszakosan változó információs anyagokat helyeznek el – amikor én ott voltam, arról olvashattam, hogy milyen arányban javasolt a nyers ételek fogyasztása az év különböző évszakaiban, illetve, hogy van-e különbség a kókuszzsír és a kókuszolaj között. (70-30% a főtt étel javára télen, 60-40% nyáron; és nincs, csak az állaguk más.)

Mire mindezt megbeszéltük, el is fogyott a spenótos turmixom és a gesztenyés édességem. Ha nektek is megjött a kedvetek, hogy kipróbáljatok valami menteset - az ebéd mellett -, javaslom, kóstoljátok meg mindkettőt!  Most ráadásul, a 30 Napos Vegán Kihívás életmódprogrammal történő együttműködés keretében a kihívás teljes menüsora elkészül az étteremben.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek:

Télen is van napos oldal

Holdfényes éjszakán Napfényes vacsora

Olajat a tűzre?